Az internetes világháló korában nincs lehetetlen, így a kiváló nemesi blogot üzemeltető Ádámnak köszönhetően özvegy Siskovitsné és elhunyt férje élete minden főbb mozzanatát megismerhettük. A poszthoz írt kommentjét röviden összefoglaljuk és némileg kiegészítjük a Kamut és a Siskovits-család története iránt érdeklődő nyájas olvasónak az alábbiakban.
A helytörténetben egészen pontosan özvegy gróf Siskovitsnéként, még pontosabban Almási és Gödrei gróf Siskovits Józsefné született báró Harruckern Borbálaként kellene emlékezni rá. Az 1783-ban elhunyt férje, aki halála évében Bécsben titkos tanácsos, a haditanács tagja, a tüzérség és a cseh hadak főparancsnoka lett, 1775-ben grófi címet kapott (1763-tól báró volt, ekkor már egy éve a tulajdonában állt a a 37. számú magyar gyalogezred).
Kamut egykori tulajdonosa az egykori vármegyei főispán – mai utódját lényegében a megyei kormányhivatal vezetője, a szomszédos Mezőberény fideszes parlamenti képviselője Erdős Norbert testesíti meg – Harruckern János-György unokája volt, Harruckern Borbálaként született. A család birtokába 1736-ban került számos más Békés vármegyei terület mellett a kamuti puszta is. A Siskovits-család Albániából származott, özvegy Siskovitsné apósa még ott született 1681-ben, 1718-ban lettek nemesi família.
A Harruckernek a vármegye nagyurai voltak, Borbála nagypapája az osztrák hadsereg Bokros Lajosa volt: élelmezési tisztként olyan megtakarításokat ért el, hogy ikszedik Károly bécsi császártól, magyar és cseh királytól (azért ikszedik, mert különböző titulusaiban más és más számot viselt, császárnak hatodik, magyar királynak harmadik, csehnek második volt), I. (nem kalapos) József öccsétől, Mária Terézia apjától és Kalapos József nagyapjától bárói tisztet, hozzá békési, csongrádi és zarándi (ma Románia) területeket kapott. Ő telepített a gyéren lakott dél-alföldi tájakra szlovákokat és németeket, akik leszármazottainak egy részét aztán a huszadik században mérsékelten humánus módon telepítették el onnan.