Direkt nincs fénykép, mert ezt látni kell.

Képzeljenek el egy növényzettel sűrűn benőtt, mágikus kisugárzású faházat, körülötte néhány paddal, nyugággyal, odabent egyszerű, funkcionális pulttal, a hűtőben egyszerű, férfias italokkal, és mérhetetlen, időtlen csönddel.

Ha úgy könnyebben megy, képzeljék magukat egy Kolumbiában forgatott Coca-Cola-reklámba, amit Gabriel García Márquez olajos bőrű, lángoló tekintetű, házasságon kívül született titkos lányunokája rendezett, de iszonyat költségvetésből ám.

Most képzeljék el, hogy a pult mögött álló, piros baseballsapkás, barázdált arcú, szúrós szemű férfi, akin semmi nem látszik azon kívül, hogy már mindent látott, nos, hogy ez a férfi nyugalmazott vadászpilóta. A légierő volt alezredese, aki fénykorában az akkori idők legfejlettebb, leggyilkosabb repülőgépével, a „nukleáris atombombázó feladatkör” betöltésére is alkalmas MiG-21 bisszel, a sorozat csúcsmodelljével repült egy évtizeden át.

Most képzeljék el, hogy a mérhetetlen, időtlen csöndet rotakapa zúgása veri fel. Az ajtóban sötétkék öltönyös, duzzadó hónaljú, napszemüveges alak tűnik fel. Kissé félrehajtja fejét, bal kezével odanyúl csavarodó zsinóros fülhallgatójához, majd ugyanazzal a lendülettel előhúz a farzsebéből egy APEH-igazolványt, és az áfás számlákat követeli a levegő királyától. Öt évre visszamenőleg.

Welcome to MiG Vendéglő, Kamut. A tulajdonos, Sebestyén Sándor 1975-től 1985-ig hasította a levegőt, aztán, mit ad isten, megcsípte egy titokzatos bogár, parlagfűallergiát kapott, és, ahogy ő mondja, „lekorlátozták hangsebesség alá”. Mit tesz ilyenkor egy nyugalmazott alezredes? Vesz egy kocsmát Kamuton. A faházat korábban Kotlósnak hívták, aztán az alezredes szerelméről, a MiG-ről nevezte el, de a helyiek körében csak Sanyi kocsmája, illetve Faház néven fut, ami feltehetően az építmény faház jellegéből ered. A volt vadászpilóta magától nem beszél a múltról, de a sarokban gúlába rakva ott pihen három repülős tányérsapka; ha valaki rákérdez, elmondja.

Az elmúlt tizenegy évben a forgalom egyre lanyhult, az öreg szeszkósok mostanra mind kihaltak, mondja az alezredes, a fiataloknak meg ott a „spangóca”, az új őrület, ami nincs Kamuton, főleg nem a Faházban. A konkurencia ráadásul beszerzési ár alatt adja a pálinkát, a hatóságok folyton kellemetlenkednek, lehetetlenkednek, úgyhogy már konyha sincs, pedig régen még bográcsoztak is odakint. „Ide csak az jön, aki ide jön” - mondja az alezredes, aki nyugdíjából él, mert amit a kocsmában keres, az a benzinre elég, meg hogy hetente háromszor elmenjen belőle Csabára uszodába.

Mit is mondhatnánk? Ha Önök között van Fókusz-stábtag, esetleg Coca-Cola-reklámfilmet forgatnának autentikus környezetben, vagy mélyen a felszín alá ásó szociriportot készítenének egy független szerb filmfesztiválra, mindenképpen látogassanak el Kamutra, és keressék fel Sebestyén Sándor kocsmárost, nyugalmazott alezredest. Garantált Pulitzer. És 120 a feles.