A kamuti csárda messze földön híres volt – már ameddig létezett. Egyszerű, házias ételek, emberes adagok, kiterjedt vendégkör, erre vadászgató párttitkárok, tanácselnökök, tudják. De amikor annak idején megszűnt az üzemeltető, a helyi téesz, a csárda is bezárt, és bár az elmúlt másfél évtizedben volt itt minden, farsang is meg diszkó is, soha nem talált magára igazán. A legendás kamuti csárda ebben a pillanatban sörbárként üzemel (úgy is hívják, hogy Sörbár), saját vendégkörrel, amiből mi egy főt láttunk, de ő sem fogyasztott éppen semmit.

Baricsa Imre, a mostani tulajdonos és egyben pultos 2002-ben vette meg a helyet, de közben egy másik vállalkozása csődbe ment, így erre sem tud költeni. Áll még mind a 900 négyzetméter, rengeteg terem, konyha, mellékhelyiségek és -épületek, de az utcafronti résztől eltekintve, ami viszonylag rendben van, úgy néz ki az egész, mint egy posztapokaliptikus antiutópia. Lengyel filmen, fekete-fehérben.

A tulajdonos, aki 29 millióért szívesen eladná az egész komplexumot, azt mondja, legalább még százmilliót kéne rákölteni, hogy csárdaként élhessen tovább. Soknak tűnik, de annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy az ingatlanosok szerint a három legfontosabb dolog a location, location, location. Ez meg itt mindenképp prime location, mármint kamuti mércével, szinte a központ, nagyon közel a templomhoz és a kultúrhoz. 129 millió összesen, és a legenda újra él. Na, valaki?